Az előnyös hatások általában három fő terület köré csoportosulnak, amelyek a következők: közérzet- és hangulat javító hatás, antioxidáns (rákmegelőző) funkció és magasabb ásványi anyag tartalom. A kedélyállapot javulást a hozzáadott cukor mellett kakaóbabban található és központi idegrendszerre illetve veseműködésre ható két alkaloida, a koffein és teobromin eredményezi, amelyek nem tartoznak az egészséges alkotórészek közé, és nagymértékben felelősek az ún. csokoládé-függőség kialakulásáért. Hosszabb távon hangulati hullámzást, súlyosabb esetekben - csokoládé hiányában - depresszióhoz hasonlító, levertséggel, lehangoltsággal járó tüneteket eredményeznek. Gyakori fogyasztás esetén hiányuk elvonási tünetekkel járhat. Szervezetbe kerülésük jelentős stressz hatást jelent, és számos előnytelen biokémiai folyamatot indukál. A régi időkben e hatásokat pozitívumként könyvelték el, sőt depresszióoldó és hangulatjavító jellegüket a mai napig előnyként tartják számon. A valóságban azonban az elindított biokémiai folyamatok megerőltetik és legyengítik az érintett szerveket (szív, gyomor, vese, stb.).
Az antioxidáns funkciót a kakaóbabban nagyobb mértékben előforduló ún. polifenolok adják. E kémiai anyagok valóban hasznosak (koleszterinszint csökkentés, gyökfogó hatás), azonban meglehetősen érzékenyek a vegyi és hőhatásra, márpedig e két kezelés előfordul a csokoládé és kakaópor gyártása során. A lúgos feltárás e vegyületeket alakítja át vízben oldhatatlan pigmentekké megváltoztatva ezzel biológiai funkciójukat is.
A kakaó és csokoládé harmadik előnyeként magas kálium, kalcium, magnézium, vas, réz és cinktartalmát tartják számon, azonban a jelenlévő cseranyagok és nagy mennyiségű oxálsav (0,6-0,9 %) jelentősen gátolhatja az említett ásványi anyagok felszívódását. Összességében a kakaó és csokoládé két hangoztatott előnye a polifenol tartalom és az ásványi anyag tartalom csak részben igazolható.
A vélt és valós előnyök mellet említést kell tenni a hátrányokról is. A legtöbb csokoládé energiatartalma igen jelentős. (1 kis tábla csokoládé 570-630 kcal ami az átlagos napi energiaigény 25-30 %-át fedezi.) Különösen hangsúlyos e tény egy olyan országban, mint hazánk, ahol a lakosság mintegy 60 %-a túlsúlyos. A csokoládét a főétkezések között szoktuk nassolgatni, ezáltal megzavarjuk a gyomor, a hasnyálmirigy és a bélrendszer egészséges működését, és csökken az étvágyunk a főétkezésre. Az étvágybefolyásoló hatásból adódóan - ilyen módon - relatív hiány állhat elõ a létfontosságú mikroelemekből. A megfigyelések szerint a délelőtt folyamán kisebb mennyiségekben megevett csokoládé maradványai még a délutáni órákban is pangnak a gyomorban, táptalajt biztosítva ezzel a fermentációs folyamatoknak, dekoncentráltságnak, intoleráns magatartásnak. (gyermekeknél sajnos jól követhető a viselkedésbeni változás.) Az esti órákban fogyasztott nassolnivalók pedig az éjszakai pihenés minőségét befolyásolják. A gyakori csokoládé nassolás rendszertelenné teszi a vércukor szintet, terhet róva ezzel az inzulintermelő rendszerre. Az egyik fő probléma tehát, hogy a csokoládé alkalmatlan főétkezés gyanánt, így szinte kizárólag nassolnivalóként fogyasztják, amely rendkívül előnytelenné teszi a hasznosulást és nagymértékben megnöveli az elhízás kockázatát.
Ezen a tényen sem a korábban említett előnyös polifenolok, sem az ásványi komponensek nem változtatnak. A csokoládé magas egyszerű szénhidrát tartalma köztudott tény; a teljes tömeg 36-55 %-a finomított cukor. Rendszeres fogyasztás esetén gyengíti az immunrendszert, megbontja a bélflóra egyensúlyát, és melegágya lehet a szisztémás gombás betegségeknek (pl.: Candidasis). A sok cukor lebontása vitamin (fõként B1) és ásványi anyag (pl.: kalcium) veszteséggel is járhat.
Az E-számmal jelzett élelmiszer adalékanyagok tovább növelik a kockázatokat, nem beszélve a magas hisztamin tartalomról, mely allergiások számára okozhat panaszokat. A kakaó és csokoládé jelentős oxálsav tartalma a vesekő képződésére hajlamosíthat. A tejcsokoládé magasabb táplálkozás élettani értékét a hozzáadott tej hatásának tulajdonítják. Az alkalmazott „sovány tejpor” azonban egészen más, mint a reklámokban látható havasi legelőkről beérkező, frissen kifejt házitej. A technológiai műveleteken átjuttatott, zsiradéktartalmától megszabadított, végül besűrített és porított „tej” értéke jelentõsen elmarad a friss tejétõl. Sajnos le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy egy tábla csokoládé elfogyasztása egy nagy pohár friss tej értékét hordozza. Az ilyenfajta marketing a fogyasztó tudományos táplálkozás iránti igényére alapoz, valójában azonban ún. áltudományos megállapításnak minősül. Sajnos több ilyen fordul elõ világunkban, ezért is jó vigyázni a tudományosnak tűnő, kémiai szakkifejezéseket felvonultató termékbemutatókkal. A csokoládét népszerűsítő tudományos cikkek, úgy tűnik, az előbb említett előnytelen hatásokat nem tekintik kiemelésre méltónak, a néhány vélt és valós előnyt viszont igen. A témakör kiértékelése azonban csak akkor lehet objektív, ha a csokoládé összhatására vagyunk kíváncsiak az emberi szervezetben. Ez az összhatás azonban a károsító folyamatok irányába tolódik.
Határozottan kijelenthető, hogy a kakaó és csokoládé semmiképpen sem sorolhatóak az egészségvédõ táplálékok közé. A becsült hazai 2,5 kilogrammos egy főre jutó évi csokoládéfogyasztás még jelentőõsen elmarad a nyugat-európai 8-11 kilogrammhoz képest, így a gyártók sem bánják, ha termékeik az egészségvédelem oldaláról is megerősítést kapnak. Sajnálatos azonban, hogy az a táplálkozás tudomány, amely egyik kezével támogatja az egészség védelmét, másik kezével akadályokat gördít elé. Nem szerencsés, ha segítséget nyújt a lelkiismeret megnyugtatásához a rossz szokások tekintetében. Nehezen mérhetõ fel, mekkora veszély rejlik a csokoládét védő tudományos cikkekben egy olyan világban, ahol számtalan táplálkozási eredetű betegségben szenvedünk, és ahol gyermek és felnőtt egyaránt kötődik a csokoládéhoz és az édességekhez.
Forrás: www.tudomanyeseletmod.shp.hu
